A nyugdíjas barátnőmmel beültünk egy balatoni büféhez sült keszeget enni, majd 10 perc múlva hatalmas kiabálásra lettünk figyelmesek, ami után EZ a párbeszéd hangzott el: - Hol van már az a híres magyar vendégszeretet? EZ nem az!
A barátnőmmel közel 30 éve járunk a Balatonra, nagyon szeretjük, mert közel van, busszal könnyen eljutunk bárhová. Nyugdíjasok vagyunk, ezért nagyon megnézzük, hogy éppen hol étkezünk az ott eltöltött néhány nap alatt. Ez a nyaralás úgy fel szokott tölteni bennünket, hogy utána szinte erről beszélünk egész évben és nagyon várjuk a következő alkalmat. Viszont Siófokon olyan dolog történt velünk, hogy talán egy életre elment a kedvünk a Balatontól, leírhatatlanul csalódottak és szomorúak vagyunk.
Tudom, hogy nagyon szálkás hal a keszeg, de én valamiért imádom jól átsütve, ropogósan, frissen. Ezért egy siófoki lakókocsis kifőzdében (mindig az ilyen kisebb, családias helyeket keressük) kértem kb 30-40 deka paprikás lisztben sült keszeget és egy szelet kenyeret. A kishölgy a pultban fel is írta, kérte, hogy várjunk 10-15 percet és szól, ha elkészült.
10 perc után arra lettünk figyelmesek, hogy a lakókocsi mögött vita alakult ki, majd a tulajdonosnak látszó nagy magas, barna képű férfi elkezdett kiabálni a lánnyal, hogy "Nehogy már a magyar nyugdíjasnak adjuk el a keszeget, amikor így is alig van belőle és a külföldiek ötször annyit fizetnek majd érte!"
Nem telt el két perc és a hölgy odajött hozzánk és kérte az elnézésünket, de elmondása alapján a keszeg sajnos elfogyott, de tudnak nekünk sütni debreceni kolbászt finom dijoni mustárral. Nem szokásom háborogni, főleg nem az interneten, de ilyen helyzetben még életemben nem voltam. Hol van az a híres magyar vendégszeretet? A mi pénzünk miért nem jó, főleg ebben a helyzetben, amikor alig jön erre külföldi turista? Ti mit tettetek volna a helyünkben?
Forrás
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
A barátnőmmel közel 30 éve járunk a Balatonra, nagyon szeretjük, mert közel van, busszal könnyen eljutunk bárhová. Nyugdíjasok vagyunk, ezért nagyon megnézzük, hogy éppen hol étkezünk az ott eltöltött néhány nap alatt. Ez a nyaralás úgy fel szokott tölteni bennünket, hogy utána szinte erről beszélünk egész évben és nagyon várjuk a következő alkalmat. Viszont Siófokon olyan dolog történt velünk, hogy talán egy életre elment a kedvünk a Balatontól, leírhatatlanul csalódottak és szomorúak vagyunk.
Tudom, hogy nagyon szálkás hal a keszeg, de én valamiért imádom jól átsütve, ropogósan, frissen. Ezért egy siófoki lakókocsis kifőzdében (mindig az ilyen kisebb, családias helyeket keressük) kértem kb 30-40 deka paprikás lisztben sült keszeget és egy szelet kenyeret. A kishölgy a pultban fel is írta, kérte, hogy várjunk 10-15 percet és szól, ha elkészült.
10 perc után arra lettünk figyelmesek, hogy a lakókocsi mögött vita alakult ki, majd a tulajdonosnak látszó nagy magas, barna képű férfi elkezdett kiabálni a lánnyal, hogy "Nehogy már a magyar nyugdíjasnak adjuk el a keszeget, amikor így is alig van belőle és a külföldiek ötször annyit fizetnek majd érte!"
Nem telt el két perc és a hölgy odajött hozzánk és kérte az elnézésünket, de elmondása alapján a keszeg sajnos elfogyott, de tudnak nekünk sütni debreceni kolbászt finom dijoni mustárral. Nem szokásom háborogni, főleg nem az interneten, de ilyen helyzetben még életemben nem voltam. Hol van az a híres magyar vendégszeretet? A mi pénzünk miért nem jó, főleg ebben a helyzetben, amikor alig jön erre külföldi turista? Ti mit tettetek volna a helyünkben?
Forrás
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!