Egy új javaslat értelmében akik nem neveltek gyereket, azoknak jóval kevesebb lenne a nyugdíjuk vagy ÍGY emelkedne a nyugdíjkorhatár a számukra... - Itt vannak a részletek:
A jelenlegi, folyó fizetésen alapuló nyugdíjrendszer magában hordozza önmaga felszámolását. A Magyar Közgazdasági Társaság szakmai konferenciáján ismertetett pontrendszer úgy módosítaná a rendszert, hogy a nyugdíj összege, sőt a nyugdíjkorhatár is függjön a felnevelt gyermekek számától, számolt be az eseményről a Növekedés.hu.
A nyugdíjrendszer és a gyermekvállalás kapcsolatáról szóló szakmai kerekasztal-beszélgetésén a jelenlegi nyugdíjrendszerről az előadók egyebek közt megállapították: a rendszer alapja a jelenlegi helyett a jövő nemzedék járulékfizetési képessége, és gyakorlatilag semmiféle tartalék nem áll mögötte, implicit államadósság viszont igen. Banyár József, a Corvinus Egyetem tanára szerint a létező nyugdíjrendszer működése vezetett oda, hogy csökkenni kezdett a gyerekszám, ugyanis
anyagilag nem éri meg gyermeket nevelni.
Bányár úgy látja: a jelenlegi nyugdíjrendszer legnagyobb hibája, hogy ugyan az aktívak járulékfizetésére épül, de a humántőke megtérülését elszakítja annak létrehozásától, azaz a gyermeket közjószágnak tekinti. A modern társadalomban már nem éri meg gyermeket nevelni, nem úgy, mint a feltörekvő országokban, ahol a jólét a gyermekek számától függ. Kovács Erzsébet, aki szintén a Corvinus oktatója, statisztikát mutatott be: 1999 és 2019 között látványosan csökkent a szülőképes korú nők aránya, az ötven év felettieké viszont – és így a nyugdíjaskorúaké is – ugyanilyen arányban nőtt. A 2018-as adatok szerint Európában átlagosan 20 évvel élik túl a nyugdíjkorhatárt az emberek, bár nálunk ez csak 17 év, de ez is jelentős összegű nyugdíj kifizetését generálja. Ez egyben azt is jelenti, hogy jelentősen kellene növelni a befizetéseket, hogy ki lehessen fizetni a nyugdíjakat.
A résztvevők szerint a helyzetre megoldás lehetne, ha figyelembe vennék, hogy ki hány gyerekkel járult hozzá a nyugdíjrendszer fenntartásához, és ennek az arányában járna neki nyugdíj, amelyben a végső finanszírozó maga a felnevelt gyermek. A javasolt rendszerben pontozás alapján döntenének a nyugdíj összegéről, mégpedig úgy, hogy minden felnevelt gyermek után pontokat kapnának a gyermekek nevelésében részt vevők. Ha a gyermek neveléséhez a szülők és társadalom 2:1 arányban járul hozzá, akkor a szülők kapnának gyermekenként egy pontot, fél pontot pedig az adófizetők – akik közé a szülők is beletartoznak – között osztanának szét az adófizetés arányában.
A gyermekteleneknek ennek eredményeként jóval kisebb lenne a nyugdíja, vagy – és ezt javasolja a kutató – az ő nyugdíjkorhatárukat meg kellene emelni. A normál és az emelt nyugdíjkorhatár közötti időszakot egy új nyugdíjpillérből finanszírozhatnák, amelybe addig fizetnének be pénzt a munkavállalók, amíg nem születik meg második gyermekük. A teljes előadás megnézhető itt:
Forrás
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
A jelenlegi, folyó fizetésen alapuló nyugdíjrendszer magában hordozza önmaga felszámolását. A Magyar Közgazdasági Társaság szakmai konferenciáján ismertetett pontrendszer úgy módosítaná a rendszert, hogy a nyugdíj összege, sőt a nyugdíjkorhatár is függjön a felnevelt gyermekek számától, számolt be az eseményről a Növekedés.hu.
A nyugdíjrendszer és a gyermekvállalás kapcsolatáról szóló szakmai kerekasztal-beszélgetésén a jelenlegi nyugdíjrendszerről az előadók egyebek közt megállapították: a rendszer alapja a jelenlegi helyett a jövő nemzedék járulékfizetési képessége, és gyakorlatilag semmiféle tartalék nem áll mögötte, implicit államadósság viszont igen. Banyár József, a Corvinus Egyetem tanára szerint a létező nyugdíjrendszer működése vezetett oda, hogy csökkenni kezdett a gyerekszám, ugyanis
anyagilag nem éri meg gyermeket nevelni.
Bányár úgy látja: a jelenlegi nyugdíjrendszer legnagyobb hibája, hogy ugyan az aktívak járulékfizetésére épül, de a humántőke megtérülését elszakítja annak létrehozásától, azaz a gyermeket közjószágnak tekinti. A modern társadalomban már nem éri meg gyermeket nevelni, nem úgy, mint a feltörekvő országokban, ahol a jólét a gyermekek számától függ. Kovács Erzsébet, aki szintén a Corvinus oktatója, statisztikát mutatott be: 1999 és 2019 között látványosan csökkent a szülőképes korú nők aránya, az ötven év felettieké viszont – és így a nyugdíjaskorúaké is – ugyanilyen arányban nőtt. A 2018-as adatok szerint Európában átlagosan 20 évvel élik túl a nyugdíjkorhatárt az emberek, bár nálunk ez csak 17 év, de ez is jelentős összegű nyugdíj kifizetését generálja. Ez egyben azt is jelenti, hogy jelentősen kellene növelni a befizetéseket, hogy ki lehessen fizetni a nyugdíjakat.
A résztvevők szerint a helyzetre megoldás lehetne, ha figyelembe vennék, hogy ki hány gyerekkel járult hozzá a nyugdíjrendszer fenntartásához, és ennek az arányában járna neki nyugdíj, amelyben a végső finanszírozó maga a felnevelt gyermek. A javasolt rendszerben pontozás alapján döntenének a nyugdíj összegéről, mégpedig úgy, hogy minden felnevelt gyermek után pontokat kapnának a gyermekek nevelésében részt vevők. Ha a gyermek neveléséhez a szülők és társadalom 2:1 arányban járul hozzá, akkor a szülők kapnának gyermekenként egy pontot, fél pontot pedig az adófizetők – akik közé a szülők is beletartoznak – között osztanának szét az adófizetés arányában.
A gyermekteleneknek ennek eredményeként jóval kisebb lenne a nyugdíja, vagy – és ezt javasolja a kutató – az ő nyugdíjkorhatárukat meg kellene emelni. A normál és az emelt nyugdíjkorhatár közötti időszakot egy új nyugdíjpillérből finanszírozhatnák, amelybe addig fizetnének be pénzt a munkavállalók, amíg nem születik meg második gyermekük. A teljes előadás megnézhető itt:
Forrás
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!