Tegnap hazafele a vonaton egy fülkében utaztam egy 83 éves bácsival, amikor hirtelen a fülkénkbe bejött két fiú és beleharapott a bácsi szendvicsébe, majd…
Tegnap délután a szokásos utamat tettem meg Kecskemétről Pestre, délután négy körül. Kabinos vonat, nem volt szabad hely, ebben az időtájban ez nem is meglepő, egy idős úrral ültünk ketten egy fülkében. Beszélgetésbe elegyedtünk, megtudtam, hogy 83 éves, a fiához igyekszik, Zuglóban fog leszállni.
Mesélt az életéről, a gyerekkoráról, kellemesen eltöltöttük az időnket. Cegléden megálltunk, amikor felszállt a vonatra két nem napon barnult, 15-16 éves fiatal és szerencsétlenségünkre pont a mi kabinunkat választották ki. Már amikor elhelyezkedtek, elkezdték a kötekedést. Ránk parancsoltak, hogy üljünk arrébb. Nem akartam bajt, meg is tettem, de a bácsi nem is hallotta a kérést, a hallókészüléke ellenére sem. Ült tovább egy helyben. Odahajoltam hozzá és megkértem, hogy jöjjön egy picit közelebb az ablakhoz. Nem értette miért, de megtette.
Ami innentől következett… nehezemre esik káromkodások nélkül leírnom… Az egyik fiatal közénk lépett, felmarkolta a bácsi szendvicsét, először elkezdte enni, majd fujjogások közepette kiköpdöste, a maradékot pedig galacsinokra csipkedve a bácsit kezdte dobálni.
A társa jót nevetett, majd ő is felállt. Kérleltem őket, hogy fejezzék be, de észre sem vettek. Levették a bácsi kalapját, kihajították az ablakon. A pulóverét a földre dobták az akasztóról, rátapostak, rágót nyomkodtak bele. A bácsit leöntötték valami alkoholos itallal, ami náluk volt. A bácsi nem szólt semmit csak sírt. Talán megértette a helyzetet. Cegléden leszálltam vele, holott az utam nem ért volna véget. Segítettem neki megnyugodni és én szégyelltem magam a társadalom helyett.
Nőként nem vehettem fel a harcot, pedig ha férfi lettem volna és nem féltem volna annyira, amennyire nőként, biztosan levágtam volna őket a vonatról. Hová fajul a világ? Hát senki nem képes móresre tanítani ezeket a kis t*knyos senkiháziakat???!!!
Forrás
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
Tegnap délután a szokásos utamat tettem meg Kecskemétről Pestre, délután négy körül. Kabinos vonat, nem volt szabad hely, ebben az időtájban ez nem is meglepő, egy idős úrral ültünk ketten egy fülkében. Beszélgetésbe elegyedtünk, megtudtam, hogy 83 éves, a fiához igyekszik, Zuglóban fog leszállni.
Mesélt az életéről, a gyerekkoráról, kellemesen eltöltöttük az időnket. Cegléden megálltunk, amikor felszállt a vonatra két nem napon barnult, 15-16 éves fiatal és szerencsétlenségünkre pont a mi kabinunkat választották ki. Már amikor elhelyezkedtek, elkezdték a kötekedést. Ránk parancsoltak, hogy üljünk arrébb. Nem akartam bajt, meg is tettem, de a bácsi nem is hallotta a kérést, a hallókészüléke ellenére sem. Ült tovább egy helyben. Odahajoltam hozzá és megkértem, hogy jöjjön egy picit közelebb az ablakhoz. Nem értette miért, de megtette.
Ami innentől következett… nehezemre esik káromkodások nélkül leírnom… Az egyik fiatal közénk lépett, felmarkolta a bácsi szendvicsét, először elkezdte enni, majd fujjogások közepette kiköpdöste, a maradékot pedig galacsinokra csipkedve a bácsit kezdte dobálni.
A társa jót nevetett, majd ő is felállt. Kérleltem őket, hogy fejezzék be, de észre sem vettek. Levették a bácsi kalapját, kihajították az ablakon. A pulóverét a földre dobták az akasztóról, rátapostak, rágót nyomkodtak bele. A bácsit leöntötték valami alkoholos itallal, ami náluk volt. A bácsi nem szólt semmit csak sírt. Talán megértette a helyzetet. Cegléden leszálltam vele, holott az utam nem ért volna véget. Segítettem neki megnyugodni és én szégyelltem magam a társadalom helyett.
Nőként nem vehettem fel a harcot, pedig ha férfi lettem volna és nem féltem volna annyira, amennyire nőként, biztosan levágtam volna őket a vonatról. Hová fajul a világ? Hát senki nem képes móresre tanítani ezeket a kis t*knyos senkiháziakat???!!!
Forrás
Az alábbi gombokkal oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!