Súlyos sérülésekkel került kórházba, sokáig küzdöttek érte az orvosok, de nem tudták megmenteni az életét - Tragikus balesetben, 51 évesen ragadta el a halál a népszerű magyar televízióst
Kisgyerekként lágerbe terelték volna, de a szüleivel megszöktek a halálvonatról. Aztán mikor végre mindenki megismerhette a helyes beszéd Paganinijét, egy tragikus baleset elvette tőlünk azt az embert, akinek még tízezreket kellett volna megtanítania a helyes beszédre. Montágh Imre magyar gyógypedagógus, logopédus, a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense és népszerű beszédművelő műsorok szereplője lassan 36 éve nincs közöttünk… Az Újságmúzeum emlékezett rá.
1935-ben született, nemesi családban. Kisgyerekként a család nagybánhegyesi kúriájában élt. Imádott lovagolni és úgy tűnt, az önfeledt gyerekkor sosem ér véget. Aztán közbe szólt a történelem. Mivel zsidó származású is volt, 1944-ben a család az orosházi gettóba került, innen pedig az egyik haláltáborba tartó vagonra terelték a famíliát. A kis Imre nem sokat értett abból, ami történik, hiszen kilencéves volt.
Eperjes Károly például mindig büszkén mesélte, hogy Montágh Imre miatt lett színész. Egy amatőr színjátszó találkozón futottak össze, Montágh meg arra biztatta, mindenképpen jelentkezzen a főiskolára. Eperjes viszont félreértette a beszélgetést és jelentkezett a gyógypedagógiai főiskolára. Nem vették fel, majd utóbb kiderült, Montágh természetesen a színművészetire gondolt… Több száz beszédhibás kisgyerek köszönhette neki, hogy megtanult helyesen beszélni, ami önbizalmat is adott a kicsiknek. Számtalan színésznek mutatta meg, hogy a helyes artikulálás mennyire része a színjátszásnak.
Idővel pedig már az egész ország megismerte a nevét, hiszen Antal Imre 1981-ben a Randevú című műsorába meghívta Montághot.
Az ország pedig rácsodálkozott, hogy van egy ember, aki szenvedélyesen imádja, amit csinál, igazi lángelme, mellette viszont empatikus, a szavai pedig már-már gyógyítanak. Saját műsora lett a televízióban, könyveket írt, idővel pedig már nem csak a beszédet, a viselkedéskultúrát is tanította. Boldog volt, hogy segíthetett és boldog volt otthon is, a feleségével, Nellivel és a gyerekükkel, Balázzsal. Rangot és presztízst adott a gyógypedagógiának, a tévében azok is tátott szájjal hallgatták, akiket amúgy nem különösebben érdekelt a beszédtechnika.
Aztán elérkezett 1986 nyara Montághék külföldi pihenésre készültek, de előtte még elmentek Kismarosra a felesége szüleihez. A közkedvelt beszédtanár leparkolt az autóval, a felesége már bement a kapun, amikor a 9 éves Lada meglódult. Valószínűleg nem húzta be jól a kéziféket. Montágh Imre az autó elejéhez ugrott, megpróbálta feltartóztatni a kocsit, mivel egy majd háromméteres szakadék felé gurult. Nem sikerült neki, előbb ő esett a mélységbe, majd az autója is rázuhant. A felesége egyből tudta, hogy nagy a baj, hiszen már leemelték az autót a férjéről, mégis azt súgta az asszony fülébe, hogy
vedd le rólam a kocsit, Nellikém!
Súlyos sérülésekkel került kórházba, sokáig küzdöttek érte az orvosok – ha túléli, akkor sem tudott volna többé járni – ám végül augusztus 14-én örökre elaludt az az ember, akit én személyesen nem ismerhettem, de édesanyám (aki szintén gyógypedagógus) igen, és bármikor is beszél Montágh Imréről, minden szaván érezni, hogy egy kivételes embert vett el a sors csupán 51 éves korában. Montágh Imrének volt egy mondása: a magánhangzó a beszéd lelke, a mássalhangzó pedig a teste. Tévedett. Ő volt a beszéd lelke…
Nyugodj békében, Montágh Imre!
Forrás
Kisgyerekként lágerbe terelték volna, de a szüleivel megszöktek a halálvonatról. Aztán mikor végre mindenki megismerhette a helyes beszéd Paganinijét, egy tragikus baleset elvette tőlünk azt az embert, akinek még tízezreket kellett volna megtanítania a helyes beszédre. Montágh Imre magyar gyógypedagógus, logopédus, a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense és népszerű beszédművelő műsorok szereplője lassan 36 éve nincs közöttünk… Az Újságmúzeum emlékezett rá.
1935-ben született, nemesi családban. Kisgyerekként a család nagybánhegyesi kúriájában élt. Imádott lovagolni és úgy tűnt, az önfeledt gyerekkor sosem ér véget. Aztán közbe szólt a történelem. Mivel zsidó származású is volt, 1944-ben a család az orosházi gettóba került, innen pedig az egyik haláltáborba tartó vagonra terelték a famíliát. A kis Imre nem sokat értett abból, ami történik, hiszen kilencéves volt.
Eperjes Károly például mindig büszkén mesélte, hogy Montágh Imre miatt lett színész. Egy amatőr színjátszó találkozón futottak össze, Montágh meg arra biztatta, mindenképpen jelentkezzen a főiskolára. Eperjes viszont félreértette a beszélgetést és jelentkezett a gyógypedagógiai főiskolára. Nem vették fel, majd utóbb kiderült, Montágh természetesen a színművészetire gondolt… Több száz beszédhibás kisgyerek köszönhette neki, hogy megtanult helyesen beszélni, ami önbizalmat is adott a kicsiknek. Számtalan színésznek mutatta meg, hogy a helyes artikulálás mennyire része a színjátszásnak.
Idővel pedig már az egész ország megismerte a nevét, hiszen Antal Imre 1981-ben a Randevú című műsorába meghívta Montághot.
Az ország pedig rácsodálkozott, hogy van egy ember, aki szenvedélyesen imádja, amit csinál, igazi lángelme, mellette viszont empatikus, a szavai pedig már-már gyógyítanak. Saját műsora lett a televízióban, könyveket írt, idővel pedig már nem csak a beszédet, a viselkedéskultúrát is tanította. Boldog volt, hogy segíthetett és boldog volt otthon is, a feleségével, Nellivel és a gyerekükkel, Balázzsal. Rangot és presztízst adott a gyógypedagógiának, a tévében azok is tátott szájjal hallgatták, akiket amúgy nem különösebben érdekelt a beszédtechnika.
Aztán elérkezett 1986 nyara Montághék külföldi pihenésre készültek, de előtte még elmentek Kismarosra a felesége szüleihez. A közkedvelt beszédtanár leparkolt az autóval, a felesége már bement a kapun, amikor a 9 éves Lada meglódult. Valószínűleg nem húzta be jól a kéziféket. Montágh Imre az autó elejéhez ugrott, megpróbálta feltartóztatni a kocsit, mivel egy majd háromméteres szakadék felé gurult. Nem sikerült neki, előbb ő esett a mélységbe, majd az autója is rázuhant. A felesége egyből tudta, hogy nagy a baj, hiszen már leemelték az autót a férjéről, mégis azt súgta az asszony fülébe, hogy
vedd le rólam a kocsit, Nellikém!
Súlyos sérülésekkel került kórházba, sokáig küzdöttek érte az orvosok – ha túléli, akkor sem tudott volna többé járni – ám végül augusztus 14-én örökre elaludt az az ember, akit én személyesen nem ismerhettem, de édesanyám (aki szintén gyógypedagógus) igen, és bármikor is beszél Montágh Imréről, minden szaván érezni, hogy egy kivételes embert vett el a sors csupán 51 éves korában. Montágh Imrének volt egy mondása: a magánhangzó a beszéd lelke, a mássalhangzó pedig a teste. Tévedett. Ő volt a beszéd lelke…
Nyugodj békében, Montágh Imre!
Forrás