Kiderült a szörnyű igazság! Ebbe halt bele Vágó István
Váratlanul meghalt Vágó István – Egyik utolsó interjújában az elmúlásról beszélt
Ma reggelre virradóra az otthonában hunyt el Vágó István, akinek halálhíre másodperceket alatt bejárta a magyar sajtót. Televíziós személyisége előtt kollégák ezrei hajtanak fejet, s a mai nap kétségkívül az ő búcsújáról szól majd.
Vágó Istvánt 74 éves korában, váratlanul fellépő egészségügyi probléma következtében érte a halál az éjszaka.
A Best magazin februárban, a születésnapja alkalmából beszélgetett utoljára a kvízmesterrel: „Apámat már túléltem, anyám szép hosszú kort ért meg, kilencvenegy éves volt, amikor elment. Hogy aztán melyik lesz bennem a domináns, az anyai ág vagy az apai, azt majd megmondom a végén – mondta, majd arra is kitért, egyáltalán nem fél az elmúlástól. – Attól én sose féltem, most sem, a betegségtől viszont félek. Inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy mennyire lehetek még hasznos a szűkebb és tágabb környezetem számára.” Ekkor arra is kitért, hogy a halálos ágyán bocsánatot kérne-e bárkitől, vagy ő maga megenyhülne-e arra az illetőre, aki megbántotta. „Az a baj, hogy én nem vagyok megbocsátó típus. Engem elég egyszer megsérteni, és úgy maradok. Hogy miért, nem tudom, azt viszont tudom, ezen már nem tudok változtatni. Lehet, nem is akarok.”
Forrás
Váratlanul meghalt Vágó István – Egyik utolsó interjújában az elmúlásról beszélt
Ma reggelre virradóra az otthonában hunyt el Vágó István, akinek halálhíre másodperceket alatt bejárta a magyar sajtót. Televíziós személyisége előtt kollégák ezrei hajtanak fejet, s a mai nap kétségkívül az ő búcsújáról szól majd.
Vágó Istvánt 74 éves korában, váratlanul fellépő egészségügyi probléma következtében érte a halál az éjszaka.
A Best magazin februárban, a születésnapja alkalmából beszélgetett utoljára a kvízmesterrel: „Apámat már túléltem, anyám szép hosszú kort ért meg, kilencvenegy éves volt, amikor elment. Hogy aztán melyik lesz bennem a domináns, az anyai ág vagy az apai, azt majd megmondom a végén – mondta, majd arra is kitért, egyáltalán nem fél az elmúlástól. – Attól én sose féltem, most sem, a betegségtől viszont félek. Inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy mennyire lehetek még hasznos a szűkebb és tágabb környezetem számára.” Ekkor arra is kitért, hogy a halálos ágyán bocsánatot kérne-e bárkitől, vagy ő maga megenyhülne-e arra az illetőre, aki megbántotta. „Az a baj, hogy én nem vagyok megbocsátó típus. Engem elég egyszer megsérteni, és úgy maradok. Hogy miért, nem tudom, azt viszont tudom, ezen már nem tudok változtatni. Lehet, nem is akarok.”
Forrás