Csupán 65 évet kapott a sorstól, tüdőfibrózis vitte el a csodálatos magyar színészt
Ma lenne 75 éves Helyey László színész. Ki ne emlékezne a hangjára. Öblös volt, már-már valószínűtlenül öblös, mintha a tenger legmélyéről jött volna.
„A Szentendrei Teátrum a kisváros főterén várta a nagyérdeműt. Ott és akkor szólalt meg ez a különleges orgánum – kezdi visszaemlékezését Helyey Lászlóra az Újságmúzeum.
Gyerekként szinte belém ivódott az a hang, a tán még főiskolás színésznövendék hangja. Aztán sok-sok évtizeddel később Morgan Freeman halkan, de határozottan mondta a magáét, miközben Brad Pitt társaságában nyomozott a sorozatgyilkos után a Hetedik című filmben. Ugyanaz a hang, amely Szentendrén gyerekként és a Hetediket nézve, felnőttként hatással volt rám.
Valamennyiünkre. Mert Helyey László orgánuma szinte simogatja az ember hallójáratait. Olyan bársonyos és olyannyira nyugalmat sugároz. De az a hang több, sokkal több annál, hogy ellazítson bennünket.
Szomorú a múltidézés egy olyan művésszel kapcsolatban, aki imádott élni, aki imádta a mesterségét, s akit egy különleges betegség vitt el a túlvilágra. Mindössze 65 esztendőt kapott a sorstól.
Még 1968-ban, amatőr színészként lépett fel először a világot jelentő deszkákra, a legendás Universitas Együttesben.
De 1975-ben már büszkén kiálthatta világgá: diplomás színész vagyok! Onnan Kaposvárra, a Csiky Gergely Színházhoz vezetett az útja és az utolsó vele készült televíziós interjúban elmondta: úgy érezte, ott a helye egy lelkes, fiatalos, vidéki társulatban, a fővárosi nagy teátrumok, a maguk fajsúlyos szerepeivel még várhatnak. Aztán ennek is eljött az ideje.
Előbb a Nemzetiben játszott, majd 1982-ben tagja lehetett a Katona József Színház alapító társulatának. Nagy szó volt ez! De Helyey László mégsem találta a helyét, valami, ott belül vitte tovább és még tovább. Így aztán játszott Pécsett, Szolnokon, majd újra a fővárosban, előbb a Kamaraszínházban, majd abban az Újszínházban, amely befogadta, szerette, és büszke volt rá. Több száz filmben szerepelt pályafutása alatt. A statisztikák szerint száznál is több darabban mutatta meg tehetségét, s ha jött egy francia film Gérard Depardieuval, vagy egy amerikai mozi Donald Sutherlanddal, esetleg Morgan Freemannel, akkor ő kölcsönözte a hangját a világsztároknak.
Különleges karakterszínész volt. S nem csak a hangja volt egyedi s utánozhatatlan, a játéka is. Sokat és sokszor írtak Samuel Beckett darabjáról, a Godot-ra várváról, amelyben Pozzo szerepét játszotta. De ő volt Cyrano, ő volt Lvov doktor egy Csehov darabban, ő volt Athos a Három testőrben. És ő volt Don Quijote a bús képű lovag. S olyan filmekben bukkant fel, mint a Törökfejes kopja, a Szikrázó lányok vagy az Ereszd el a szakállamat! De mindenek előtt: ő volt Mátyás király hangja a Mesék Mátyás királyról című rajzfilmben, amelyen generációk nőttek fel.
Szeretett élni, de a halál finoman megérintette egy cúgos novemberi estén.
Akkor az Újszínház művészeként Sopronban lépett színpadra, Molnár Ferenc Üvegcipő című színdarabjában. Illetve csak lépett volna, mert a bemutató előtti próbán rosszul lett. Már napokkal korábban érezte, hogy valami történt ott belül. Valami megmagyarázhatatlan. Egyik napról a másikra szinte teljesen legyengült, hamar kifulladt, és alig kapott levegőt. Már csak két hét volt hátra a bemutatóig, amikor azt mondta: a szervezete jelez, a szervezete kongatja a vészharangot és neki oda kell figyelnie erre.
Mentő vitte kórházba, ahol megállapították, hogy tüdőembóliája van és bent tartották.
Az már korábban kiderült, hogy van egy folt a tüdején, és emiatt olykor fulladásos rohamok törtek rá, de az az este, ott, Sopronban, mindent megváltoztatott. Oxigénmaszkot kapott, hogy túlélje a súlyos rohamot.
Helyey László még ekkor is képes volt humorizálni, viccelődni, amikor családtagjai és kollégái látogatták, még ő tartotta bennük a lelket, biztatott mindenkit, hogy túl lesz rajta. Aztán egyszer csak megjelent egy közlemény, amely így szólt:
„Helyey Lászlónak ismeretlen eredetű tüdőgyulladása volt, az intenzív osztályon részletes kivizsgáláson esett túl, eszerint egy ritka, tüdőfibrózisban szenvedett, aminek az eredetét nem sikerült kideríteni.”
Az az öblös hang 2014. január 3-án végleg elhallgatott. Özvegye, Katalin később kezdeményezte, hogy emléktábla kerüljön az Ifjúmunkás utca 24. számú ház falára. Az épületre, ahol Helyey László élt évtizedeken át. Nemes gesztus. De így is velünk van. Elég ha csak megszólal a Mátyás királyos mesében…”
Ma lenne 75 éves. Ha megérhette volna...
Ma lenne 75 éves Helyey László színész. Ki ne emlékezne a hangjára. Öblös volt, már-már valószínűtlenül öblös, mintha a tenger legmélyéről jött volna.
„A Szentendrei Teátrum a kisváros főterén várta a nagyérdeműt. Ott és akkor szólalt meg ez a különleges orgánum – kezdi visszaemlékezését Helyey Lászlóra az Újságmúzeum.
Gyerekként szinte belém ivódott az a hang, a tán még főiskolás színésznövendék hangja. Aztán sok-sok évtizeddel később Morgan Freeman halkan, de határozottan mondta a magáét, miközben Brad Pitt társaságában nyomozott a sorozatgyilkos után a Hetedik című filmben. Ugyanaz a hang, amely Szentendrén gyerekként és a Hetediket nézve, felnőttként hatással volt rám.
Valamennyiünkre. Mert Helyey László orgánuma szinte simogatja az ember hallójáratait. Olyan bársonyos és olyannyira nyugalmat sugároz. De az a hang több, sokkal több annál, hogy ellazítson bennünket.
Szomorú a múltidézés egy olyan művésszel kapcsolatban, aki imádott élni, aki imádta a mesterségét, s akit egy különleges betegség vitt el a túlvilágra. Mindössze 65 esztendőt kapott a sorstól.
Még 1968-ban, amatőr színészként lépett fel először a világot jelentő deszkákra, a legendás Universitas Együttesben.
De 1975-ben már büszkén kiálthatta világgá: diplomás színész vagyok! Onnan Kaposvárra, a Csiky Gergely Színházhoz vezetett az útja és az utolsó vele készült televíziós interjúban elmondta: úgy érezte, ott a helye egy lelkes, fiatalos, vidéki társulatban, a fővárosi nagy teátrumok, a maguk fajsúlyos szerepeivel még várhatnak. Aztán ennek is eljött az ideje.
Előbb a Nemzetiben játszott, majd 1982-ben tagja lehetett a Katona József Színház alapító társulatának. Nagy szó volt ez! De Helyey László mégsem találta a helyét, valami, ott belül vitte tovább és még tovább. Így aztán játszott Pécsett, Szolnokon, majd újra a fővárosban, előbb a Kamaraszínházban, majd abban az Újszínházban, amely befogadta, szerette, és büszke volt rá. Több száz filmben szerepelt pályafutása alatt. A statisztikák szerint száznál is több darabban mutatta meg tehetségét, s ha jött egy francia film Gérard Depardieuval, vagy egy amerikai mozi Donald Sutherlanddal, esetleg Morgan Freemannel, akkor ő kölcsönözte a hangját a világsztároknak.
Különleges karakterszínész volt. S nem csak a hangja volt egyedi s utánozhatatlan, a játéka is. Sokat és sokszor írtak Samuel Beckett darabjáról, a Godot-ra várváról, amelyben Pozzo szerepét játszotta. De ő volt Cyrano, ő volt Lvov doktor egy Csehov darabban, ő volt Athos a Három testőrben. És ő volt Don Quijote a bús képű lovag. S olyan filmekben bukkant fel, mint a Törökfejes kopja, a Szikrázó lányok vagy az Ereszd el a szakállamat! De mindenek előtt: ő volt Mátyás király hangja a Mesék Mátyás királyról című rajzfilmben, amelyen generációk nőttek fel.
Szeretett élni, de a halál finoman megérintette egy cúgos novemberi estén.
Akkor az Újszínház művészeként Sopronban lépett színpadra, Molnár Ferenc Üvegcipő című színdarabjában. Illetve csak lépett volna, mert a bemutató előtti próbán rosszul lett. Már napokkal korábban érezte, hogy valami történt ott belül. Valami megmagyarázhatatlan. Egyik napról a másikra szinte teljesen legyengült, hamar kifulladt, és alig kapott levegőt. Már csak két hét volt hátra a bemutatóig, amikor azt mondta: a szervezete jelez, a szervezete kongatja a vészharangot és neki oda kell figyelnie erre.
Mentő vitte kórházba, ahol megállapították, hogy tüdőembóliája van és bent tartották.
Az már korábban kiderült, hogy van egy folt a tüdején, és emiatt olykor fulladásos rohamok törtek rá, de az az este, ott, Sopronban, mindent megváltoztatott. Oxigénmaszkot kapott, hogy túlélje a súlyos rohamot.
Helyey László még ekkor is képes volt humorizálni, viccelődni, amikor családtagjai és kollégái látogatták, még ő tartotta bennük a lelket, biztatott mindenkit, hogy túl lesz rajta. Aztán egyszer csak megjelent egy közlemény, amely így szólt:
„Helyey Lászlónak ismeretlen eredetű tüdőgyulladása volt, az intenzív osztályon részletes kivizsgáláson esett túl, eszerint egy ritka, tüdőfibrózisban szenvedett, aminek az eredetét nem sikerült kideríteni.”
Az az öblös hang 2014. január 3-án végleg elhallgatott. Özvegye, Katalin később kezdeményezte, hogy emléktábla kerüljön az Ifjúmunkás utca 24. számú ház falára. Az épületre, ahol Helyey László élt évtizedeken át. Nemes gesztus. De így is velünk van. Elég ha csak megszólal a Mátyás királyos mesében…”
Ma lenne 75 éves. Ha megérhette volna...