Az egykor ünnepelt magyar színész, magányosan 73 évesen hunyt el - Emléke örökké él
67 évvel ezelőtt, augusztus 16-án hunyt el Lugosi Béla magyar-amerikai színész, minden idők legjobb Drakulája.
Bevette és megteremtette Hollywoodot, de a siker tragédiát is jelentett számára, mert soha többé nem tudott kibújni a horrorfilmes skatulyából. És ez lett a veszte. Blaskó Bélaként született 1882. október 20-án. Művésznevét szülőhelye, az erdélyi Lugos után vette fel, de egy ideig Olt Arisztid néven is filmezett.
Pék apja rossz szemmel nézte színészi ambícióit, ezért 12 évesen elszökött otthonról és egy bányában vállalt munkát
– kezdi a legendás Drakulára való visszaemlékezésében a mult-kor.hu. 1913-ban lett a Nemzeti Színház tagja, itt még Shakespeare-t is játszott. Az I. világháborúban önkéntesként harcolt, a Tanácsköztársaság alatt aktív szerepet vállalt, színházi szakszervezetet hozott létre. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe, majd Németországba emigrált, majd mivel ott sem érezte magát biztonságban, Amerikába távozott.
Amikor még nem beszélte a nyelvet, az ott élő magyarokból szervezett társulattal lépett fel, angol szerepeit fonetikusan leírt szöveg alapján tanulta meg. A húszas évektől egyre több szerepet kapott a színházban és filmekben is,
a sikert az 1927-es év hozta meg számára, amikor a Broadway-n ráosztották Drakula gróf szerepét.
A darabot 500 alkalommal játszották, országos turnét is szerveztek belőle és a hollywoodi filmstúdiók is kiaknázták a történetben rejlő lehetőségeket. A távoli havasokból származó vámpírnak az ügyeletes horrorsztár Lon Chaney-t szemelték ki, az ő halála miatt kapta meg Lugosi a szerepet. 1931-es alakítása legendává avatta, Drakula gróf szerepének megformálásával máig élő mítoszt teremtett.
Számtalanszor kelt új életre és lépett ki selyembéléses koporsójából. Félelmetes, mégis vonzó szörnyetegként vált halhatatlanná, mert arcot kölcsönzött a félelemnek. Lugosi eggyé vált szerepével. Számos mondata – köztük a „soha nem iszom bort” – szállóigévé vált. Kevesen tudják, hogy sminkjét ő maga készítette el, magára haragítva a stúdió neves sminkmesterét.
Az első filmek után több levelet kapott női rajongóitól, mint Clark Gable, neve olyan biztos sikert jelentett, hogy még mellékszereplőként is a plakát tetejére nyomtatták.
Ő maga soha komoly díjat nem kapott, de az Ed Wood című filmben Lugosit megformáló Martin Landaut 1995-ben Oscar-díjjal jutalmazták. A tengerentúlon még mindig hihetetlen népszerűségnek örvendő Drakula-Lugosit rajongói a Filmakadémiánál posztumusz életműdíjra is javasolták, sajnálatos módon azonban a tiszteletbeli Oscart a kialakult gyakorlat szerint csak élő filmes legendák kaphatnak.
A siker azonban tragédiát is jelentett számára, mert soha többé nem tudott kibújni a horrorfilmes skatulyából. Lassan elveszítette önmagát és ebbe belerokkant.
A súlyos drogfüggővé vált, zaklatott magánéletű Lugosi olyan szegényen halt meg 1956. augusztus 16-án, 73 éves korában, hogy temetését Frank Sinatra fizette ki. Színészi pályájának legmeghatározóbb szerepe még a túlvilágra is elkísérte, ugyanis Drakula jelmezében temették el.
Forrás
67 évvel ezelőtt, augusztus 16-án hunyt el Lugosi Béla magyar-amerikai színész, minden idők legjobb Drakulája.
Bevette és megteremtette Hollywoodot, de a siker tragédiát is jelentett számára, mert soha többé nem tudott kibújni a horrorfilmes skatulyából. És ez lett a veszte. Blaskó Bélaként született 1882. október 20-án. Művésznevét szülőhelye, az erdélyi Lugos után vette fel, de egy ideig Olt Arisztid néven is filmezett.
Pék apja rossz szemmel nézte színészi ambícióit, ezért 12 évesen elszökött otthonról és egy bányában vállalt munkát
– kezdi a legendás Drakulára való visszaemlékezésében a mult-kor.hu. 1913-ban lett a Nemzeti Színház tagja, itt még Shakespeare-t is játszott. Az I. világháborúban önkéntesként harcolt, a Tanácsköztársaság alatt aktív szerepet vállalt, színházi szakszervezetet hozott létre. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe, majd Németországba emigrált, majd mivel ott sem érezte magát biztonságban, Amerikába távozott.
Amikor még nem beszélte a nyelvet, az ott élő magyarokból szervezett társulattal lépett fel, angol szerepeit fonetikusan leírt szöveg alapján tanulta meg. A húszas évektől egyre több szerepet kapott a színházban és filmekben is,
a sikert az 1927-es év hozta meg számára, amikor a Broadway-n ráosztották Drakula gróf szerepét.
A darabot 500 alkalommal játszották, országos turnét is szerveztek belőle és a hollywoodi filmstúdiók is kiaknázták a történetben rejlő lehetőségeket. A távoli havasokból származó vámpírnak az ügyeletes horrorsztár Lon Chaney-t szemelték ki, az ő halála miatt kapta meg Lugosi a szerepet. 1931-es alakítása legendává avatta, Drakula gróf szerepének megformálásával máig élő mítoszt teremtett.
Számtalanszor kelt új életre és lépett ki selyembéléses koporsójából. Félelmetes, mégis vonzó szörnyetegként vált halhatatlanná, mert arcot kölcsönzött a félelemnek. Lugosi eggyé vált szerepével. Számos mondata – köztük a „soha nem iszom bort” – szállóigévé vált. Kevesen tudják, hogy sminkjét ő maga készítette el, magára haragítva a stúdió neves sminkmesterét.
Az első filmek után több levelet kapott női rajongóitól, mint Clark Gable, neve olyan biztos sikert jelentett, hogy még mellékszereplőként is a plakát tetejére nyomtatták.
Ő maga soha komoly díjat nem kapott, de az Ed Wood című filmben Lugosit megformáló Martin Landaut 1995-ben Oscar-díjjal jutalmazták. A tengerentúlon még mindig hihetetlen népszerűségnek örvendő Drakula-Lugosit rajongói a Filmakadémiánál posztumusz életműdíjra is javasolták, sajnálatos módon azonban a tiszteletbeli Oscart a kialakult gyakorlat szerint csak élő filmes legendák kaphatnak.
A siker azonban tragédiát is jelentett számára, mert soha többé nem tudott kibújni a horrorfilmes skatulyából. Lassan elveszítette önmagát és ebbe belerokkant.
A súlyos drogfüggővé vált, zaklatott magánéletű Lugosi olyan szegényen halt meg 1956. augusztus 16-án, 73 éves korában, hogy temetését Frank Sinatra fizette ki. Színészi pályájának legmeghatározóbb szerepe még a túlvilágra is elkísérte, ugyanis Drakula jelmezében temették el.
Forrás