Hatalmas veszteség érte Magyarországot, meghalt László András
Életének nyolcvanharmadik évében elhagyta a földi világot László András (1941-2024). Szellemi munkássága lényeges meghatározója volt a magyar tradicionális létszemlélet felélesztésének - olvasható a Duo Gladii Facebook-oldalán.
Már egészen fiatalon, 7-8 évesen intenzív érdeklődéssel fordult a filozófia és a vallások felé, amely a későbbiekben még inkább fokozódott. Tizenéves korára már elhatározta, leendő szakmai pályáját filozófiai-teológiai irányában bontakoztatja ki. A világvallások közül a buddhizmus került hozzá a legközelebb, ezért miután létéről tudomást szerzett, 1959-ben felvette a kapcsolatot a Buddhista Misszióval, csatlakozott annak világi tagozatához, és közvetlenül az érettségi elvégzése után, 1960-ban a Kőrösi Csoma Sándor Buddhista Papi Szeminárium tanulója lett.
A felsőfokú tanulmányokkal párhuzamosan a Kőrösi Csoma Sándor Intézetben, későbbi nevén a Buddhológiai Intézetben már oktatóként adott elő. Itt doktorált 1975-ben, egyszerre szerezvén meg a dr. buddh. phil. és a dr. buddh. phil. h.c. fokozatokat. Német nyelvű disszertációjának (Licht des Alls im Menschenwesen) magyar nyelvű változata A mindenség fénye az emberben címen a intézet közleményeiben jelent meg belső használatra. A doktorálást követően, 1975 és 1983 között az intézet egyik vezető tanáraként összehasonlító vallásfilozófiát oktatott. Tanítványa volt ekkortájt többek közt Dobosy Antal, Takács László, Mireisz László, Pressing Lajos és Horváth József is. 1978-ban az Árya Maitreya Mandala első-második, majd 1979-ben harmadik fokozatú buddhista papjává szentelték. 1983-ban azonban, miután nézeteltérés támadt közte és az intézményvezető Hetényi Ernő közt, megszakította kapcsolatát a Buddhista Misszióval és kilépett az Ārya Maitreya Mandala Rend magyar szanghájából, rendi tagságát azonban megtartotta. Bár a hivatalos tanári állása ezáltal megszűnt, az oktatással nem hagyott fel; különböző magánlakásokon továbbra is előadásokat tartott egészen 1988-ig.
Midőn a politikai helyzet már lehetővé tette, előadásait a nyilvánosság számára is meghirdette. Az első ilyen előadássorozatot 1988-ban tartotta. Az előadások helyszíne eleinte a Fiatal Művészek Klubja volt, majd 1990-től vidéken (például Nyíregyházán és Debrecenben) is rendszeresen előadott. Egy ideig tanított az 1990-ben létrehozott Hagyomány és Transzcendencia Iskolájában is, majd 1991-ben létrehozta a Hyperion Szellemtudományi Akadémiát, továbbá megalapította a Pantholokatholikus Tradicionális Egyházat 1992-ben. Felállítását követően a Hyperion egyfajta tanulmányi központként működött, ahol például Mireisz László, Bakos József és Szántai Lajos is előadott. László András tervei szerint a Hyperion a pantholokatholikus egyház akadémiája lett volna, mindez azonban ebben a formában nem valósult meg.
Rövid ideig a politika irányába is kikacsintott. 1993-ban ideiglenes vezetője volt a tiszavirág életű Pannon Liga nevű ultrajobboldali pártnak.
Szintén a kilencvenes évek idején vette kezdetét publikációs tevékenysége is. Noha néhány írása már korábban is megjelent különféle lapokban (Út és Cél, Zománc, Mozaik, Kapu), valójában 1991 óta publikál rendszeresen. Tanulmányai, szakcikkei először a Radixban és az Őshagyományban, majd a tradicionális iskola orgánumaiban (Arkhé, Tradíció évkönyvek, Axis Polaris stb.) kerültek publikálásra. Első nyomtatásban megjelent önálló műve, a metafizikai-ontológiai témákkal foglalkozó Tradicionalitás és létszemlélet című munka 1995-ben lett kiadva. Második hivatalosan megjelent műve a Buji Ferenc által összegyűjtött Solum Ipsum című aforizmagyűjtemény 2000-ből. Ugyanebben az évben társszerzős könyve is kiadásra került, a Baranyi Tibor Imrével és Horváth Róberttel közösen jegyzett Kard, kereszt, korona. Tradicionális tanulmányok a magyarságról. Harmadik önálló kötete a már korábban megírt doktori disszertáció, A mindenség fénye az emberben című értekezés könyvbéli kiadása 2004-ből. Negyedik könyve a 2007-ben megjelent, Horváth Róbert által megszerkesztett Tradíció és Metafizika, az utolsó eddig kiadott műve pedig a A jobboldaliság alapelvei című tanulmánygyűjtemény 2013-ból.
László András bár saját magát inkább előadónak, semmint szakírónak tartotta, publicisztikai életműve mindenképpen jelentős: az önálló és a társszerzős műveken túl több mint százharminc tanulmány jelent meg tollából. Számos kézirata még így is publikálatlan maradt mind a mai napig.
Forrás
Életének nyolcvanharmadik évében elhagyta a földi világot László András (1941-2024). Szellemi munkássága lényeges meghatározója volt a magyar tradicionális létszemlélet felélesztésének - olvasható a Duo Gladii Facebook-oldalán.
Már egészen fiatalon, 7-8 évesen intenzív érdeklődéssel fordult a filozófia és a vallások felé, amely a későbbiekben még inkább fokozódott. Tizenéves korára már elhatározta, leendő szakmai pályáját filozófiai-teológiai irányában bontakoztatja ki. A világvallások közül a buddhizmus került hozzá a legközelebb, ezért miután létéről tudomást szerzett, 1959-ben felvette a kapcsolatot a Buddhista Misszióval, csatlakozott annak világi tagozatához, és közvetlenül az érettségi elvégzése után, 1960-ban a Kőrösi Csoma Sándor Buddhista Papi Szeminárium tanulója lett.
A felsőfokú tanulmányokkal párhuzamosan a Kőrösi Csoma Sándor Intézetben, későbbi nevén a Buddhológiai Intézetben már oktatóként adott elő. Itt doktorált 1975-ben, egyszerre szerezvén meg a dr. buddh. phil. és a dr. buddh. phil. h.c. fokozatokat. Német nyelvű disszertációjának (Licht des Alls im Menschenwesen) magyar nyelvű változata A mindenség fénye az emberben címen a intézet közleményeiben jelent meg belső használatra. A doktorálást követően, 1975 és 1983 között az intézet egyik vezető tanáraként összehasonlító vallásfilozófiát oktatott. Tanítványa volt ekkortájt többek közt Dobosy Antal, Takács László, Mireisz László, Pressing Lajos és Horváth József is. 1978-ban az Árya Maitreya Mandala első-második, majd 1979-ben harmadik fokozatú buddhista papjává szentelték. 1983-ban azonban, miután nézeteltérés támadt közte és az intézményvezető Hetényi Ernő közt, megszakította kapcsolatát a Buddhista Misszióval és kilépett az Ārya Maitreya Mandala Rend magyar szanghájából, rendi tagságát azonban megtartotta. Bár a hivatalos tanári állása ezáltal megszűnt, az oktatással nem hagyott fel; különböző magánlakásokon továbbra is előadásokat tartott egészen 1988-ig.
Midőn a politikai helyzet már lehetővé tette, előadásait a nyilvánosság számára is meghirdette. Az első ilyen előadássorozatot 1988-ban tartotta. Az előadások helyszíne eleinte a Fiatal Művészek Klubja volt, majd 1990-től vidéken (például Nyíregyházán és Debrecenben) is rendszeresen előadott. Egy ideig tanított az 1990-ben létrehozott Hagyomány és Transzcendencia Iskolájában is, majd 1991-ben létrehozta a Hyperion Szellemtudományi Akadémiát, továbbá megalapította a Pantholokatholikus Tradicionális Egyházat 1992-ben. Felállítását követően a Hyperion egyfajta tanulmányi központként működött, ahol például Mireisz László, Bakos József és Szántai Lajos is előadott. László András tervei szerint a Hyperion a pantholokatholikus egyház akadémiája lett volna, mindez azonban ebben a formában nem valósult meg.
Rövid ideig a politika irányába is kikacsintott. 1993-ban ideiglenes vezetője volt a tiszavirág életű Pannon Liga nevű ultrajobboldali pártnak.
Szintén a kilencvenes évek idején vette kezdetét publikációs tevékenysége is. Noha néhány írása már korábban is megjelent különféle lapokban (Út és Cél, Zománc, Mozaik, Kapu), valójában 1991 óta publikál rendszeresen. Tanulmányai, szakcikkei először a Radixban és az Őshagyományban, majd a tradicionális iskola orgánumaiban (Arkhé, Tradíció évkönyvek, Axis Polaris stb.) kerültek publikálásra. Első nyomtatásban megjelent önálló műve, a metafizikai-ontológiai témákkal foglalkozó Tradicionalitás és létszemlélet című munka 1995-ben lett kiadva. Második hivatalosan megjelent műve a Buji Ferenc által összegyűjtött Solum Ipsum című aforizmagyűjtemény 2000-ből. Ugyanebben az évben társszerzős könyve is kiadásra került, a Baranyi Tibor Imrével és Horváth Róberttel közösen jegyzett Kard, kereszt, korona. Tradicionális tanulmányok a magyarságról. Harmadik önálló kötete a már korábban megírt doktori disszertáció, A mindenség fénye az emberben című értekezés könyvbéli kiadása 2004-ből. Negyedik könyve a 2007-ben megjelent, Horváth Róbert által megszerkesztett Tradíció és Metafizika, az utolsó eddig kiadott műve pedig a A jobboldaliság alapelvei című tanulmánygyűjtemény 2013-ból.
László András bár saját magát inkább előadónak, semmint szakírónak tartotta, publicisztikai életműve mindenképpen jelentős: az önálló és a társszerzős műveken túl több mint százharminc tanulmány jelent meg tollából. Számos kézirata még így is publikálatlan maradt mind a mai napig.
Forrás