Gyász! Elment! Nyugodjék Békében Gyuri bácsi!
Életének 97. évében, hétfőn elhunyt Vajda György állami és Széchenyi-díjas magyar gépész- és villamosmérnök, energetikus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja – tudatta az MTA kedden. Vajda György 1927. június 18-án született Budapesten. 1945-ben érettségizett, majd beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre (ma: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). Ott szerzett gépészmérnöki diplomát 1949-ben. Ezután az immár Budapesti Műszaki Egyetemnek nevezett intézmény Villamos Művek Tanszékén kapott tanársegédi állást. Egy évre rá a Magyar Tudományos Akadémián főelőadói beosztásba került, illetve a Műszaki Tudományok Osztálya szaktitkárhelyettese lett. 1952-ben felkérték az újonnan megalakítandó Méréstechnikai Intézet megszervezésére, amelynek igazgatói tisztségét nem vállalta, de az intézetet igazgatóhelyettesi beosztásban megbízottként irányította. Vajda Györgyöt 1957-ben a Villamosenergetikai Kutatóintézet (VILLENKI) igazgatóhelyettesévé, és a nagyfeszültségű laboratórium vezetőjévé nevezték ki, amely tisztségét 1963-ig viselte. Ezt követően a Nehézipari Minisztérium villamosenergetikáért felelős főosztályának vezetője lett. Feladata a villamosenergia-rendszer távlati tervezésének, műszaki fejlesztésének, beruházásainak és nemzetközi kapcsolatainak az irányítása volt. Közben 1967-ben a Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi tanárává fogadta. 1965-től két éven keresztül az ENSZ Villamos Energia Bizottsága, majd az Általános Energia Bizottság elnöki tisztét látta el. 1970-ben a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet (VEIKI) vezetésével bízták meg. Vezetésével sikerült a megszüntetés szélén álló intézményt konszolidálni. A VEIKI élén 22 évig állt, leköszönése után kutatóprofesszorként tevékenykedett.
Kutatóintézeti állása mellett 1978-tól megszűnéséig (2001) betöltötte az Országos Atomenergia-bizottság (OAB) ügyvezető elnökhelyettesi tisztét. 1994-ben az új atomenergia-törvény által előírt nukleáris biztonsági hatóság, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főigazgatója lett államtitkári rangban, a hivatalt 2000-ig vezette. Ezt követően az OAH Tudományos Tanácsának elnökeként dolgozott. 1995-től öt éven keresztül tanácsadója volt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) főigazgatójának, 1990-ben a szervezet közgyűlésének elnöke volt.
Forrás
Életének 97. évében, hétfőn elhunyt Vajda György állami és Széchenyi-díjas magyar gépész- és villamosmérnök, energetikus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja – tudatta az MTA kedden. Vajda György 1927. június 18-án született Budapesten. 1945-ben érettségizett, majd beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre (ma: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). Ott szerzett gépészmérnöki diplomát 1949-ben. Ezután az immár Budapesti Műszaki Egyetemnek nevezett intézmény Villamos Művek Tanszékén kapott tanársegédi állást. Egy évre rá a Magyar Tudományos Akadémián főelőadói beosztásba került, illetve a Műszaki Tudományok Osztálya szaktitkárhelyettese lett. 1952-ben felkérték az újonnan megalakítandó Méréstechnikai Intézet megszervezésére, amelynek igazgatói tisztségét nem vállalta, de az intézetet igazgatóhelyettesi beosztásban megbízottként irányította. Vajda Györgyöt 1957-ben a Villamosenergetikai Kutatóintézet (VILLENKI) igazgatóhelyettesévé, és a nagyfeszültségű laboratórium vezetőjévé nevezték ki, amely tisztségét 1963-ig viselte. Ezt követően a Nehézipari Minisztérium villamosenergetikáért felelős főosztályának vezetője lett. Feladata a villamosenergia-rendszer távlati tervezésének, műszaki fejlesztésének, beruházásainak és nemzetközi kapcsolatainak az irányítása volt. Közben 1967-ben a Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi tanárává fogadta. 1965-től két éven keresztül az ENSZ Villamos Energia Bizottsága, majd az Általános Energia Bizottság elnöki tisztét látta el. 1970-ben a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet (VEIKI) vezetésével bízták meg. Vezetésével sikerült a megszüntetés szélén álló intézményt konszolidálni. A VEIKI élén 22 évig állt, leköszönése után kutatóprofesszorként tevékenykedett.
Kutatóintézeti állása mellett 1978-tól megszűnéséig (2001) betöltötte az Országos Atomenergia-bizottság (OAB) ügyvezető elnökhelyettesi tisztét. 1994-ben az új atomenergia-törvény által előírt nukleáris biztonsági hatóság, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főigazgatója lett államtitkári rangban, a hivatalt 2000-ig vezette. Ezt követően az OAH Tudományos Tanácsának elnökeként dolgozott. 1995-től öt éven keresztül tanácsadója volt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) főigazgatójának, 1990-ben a szervezet közgyűlésének elnöke volt.
Forrás