A születésnapját már nem érhette meg...77 évesen hunyt el a Jászai Mari-díjas magyar színész
Felfoghatatlan tragédia történt.
Talán az a hang, ott legbelül. Az a hang egyre erősebben, egyre durvábban mondta a magáét, és szinte üvöltötte: „elég ebből!” Hasonló játszódhatott le Kézdy György lelkében. Feküdt a kórházi ágyon, egyedül a kórteremben, a gondolataiba mélyedve. Tökéletesen egyedül volt. Immár kiszolgáltatva a sorsnak, és annak a belső hangnak… Vajon mi lehetett az utolsó kép? Talán a zajos, hangos város látképe? A kórház harmadik emeletén a színész kinyitotta az ablakot, és kivetette magát a mélybe. Egy hét múlva ünnepelhette volna a 77. születésnapját… Már nem kért az ünneplésből, a biztató szavakból – a szenvedésből… Kézdy György 2005-ben tudta meg, hogy a gyilkos kór megtámadta a szervezetét. Pokoli fájdalmakat élt át, pokoli köhögésrohamok kínozták. Elviselni mindezt embert próbáló feladat volt. Elviselni a kiszolgáltatottságot, a bizonytalanságot, s a halálfélelmet. Mert az ember élni akar, ösztöneitől vezérelve kapaszkodik az utolsó szalmaszálba. A kiváló színész is ezt tette, leszokott a dohányzásról. Lelkierő kellett ehhez, hiszen korábban napi 50 szálat is elfüstölt. De az óvintézkedések már nem segítettek az állapotán. A köhögőrohamok nem múltak, és ez az erős férfi, ez a sok vihart megélt ember úgy döntött, nem osztja meg a környezetével, hogy min megy keresztül.
Forrás
Felfoghatatlan tragédia történt.
Talán az a hang, ott legbelül. Az a hang egyre erősebben, egyre durvábban mondta a magáét, és szinte üvöltötte: „elég ebből!” Hasonló játszódhatott le Kézdy György lelkében. Feküdt a kórházi ágyon, egyedül a kórteremben, a gondolataiba mélyedve. Tökéletesen egyedül volt. Immár kiszolgáltatva a sorsnak, és annak a belső hangnak… Vajon mi lehetett az utolsó kép? Talán a zajos, hangos város látképe? A kórház harmadik emeletén a színész kinyitotta az ablakot, és kivetette magát a mélybe. Egy hét múlva ünnepelhette volna a 77. születésnapját… Már nem kért az ünneplésből, a biztató szavakból – a szenvedésből… Kézdy György 2005-ben tudta meg, hogy a gyilkos kór megtámadta a szervezetét. Pokoli fájdalmakat élt át, pokoli köhögésrohamok kínozták. Elviselni mindezt embert próbáló feladat volt. Elviselni a kiszolgáltatottságot, a bizonytalanságot, s a halálfélelmet. Mert az ember élni akar, ösztöneitől vezérelve kapaszkodik az utolsó szalmaszálba. A kiváló színész is ezt tette, leszokott a dohányzásról. Lelkierő kellett ehhez, hiszen korábban napi 50 szálat is elfüstölt. De az óvintézkedések már nem segítettek az állapotán. A köhögőrohamok nem múltak, és ez az erős férfi, ez a sok vihart megélt ember úgy döntött, nem osztja meg a környezetével, hogy min megy keresztül.
Forrás