Sokan el se tudják képzelni, hogy megegyék, pedig EZEK a komoly betegségek megelőzhetők vele
Gyógyító falatok.
Az állati belsőségek olyan vitaminokat és nyomelemeket tartalmaznak, amelyeket csak mesterségesen juttathatunk a szervezetünkbe, ha nem fogyasztunk belőlük. Ilyen a kollagén is, amivel a csontritkulást és egyes szembetegségeket is megelőzhetnénk. Miért együnk velőt? A velőfogyasztásnak a magyar konyhában kétféle hagyománya ismert. A csontvelő, mely elsősorban a marha lábszárcsontjának tartalmát jelenti, levesbe főzve puhul meg. Igazi reformkori étel, mely a századforduló pesti gasztrokultúrájában a gourmet fogyasztók egyik kedvence volt; valódi kiváltságot jelentett, ha a főúr maga ajánlotta fel a vendégnek előételként. A forró csontot ilyenkor szelvényekre vágva vagy egyben, külön tálcán szervírozták, és mindenki maga fűszerezhette ízlése szerint. Az agyvelő még megosztóbb ételnek számít, melynek hallatán sokan elborzadnak, hogy hogyan lehet megenni, pedig rendkívül változatosan használhatjuk fel, ehetjük sütve, pirítósra kenve, lehet belőle pörköltalapanyag, gyakran fogyasztják rántva is, illetve különböző húsok, például borda töltelékeként. Energiatartalma jelentős, és ha vese is kerül mellé, akkor nemcsak a megfelelő mennyiségű kollagénhez juthatunk hozzá, de a vese kiemelkedően magas foszfortartalma segíti a szervezetbe való beépülését is, míg niacintartalma hozzájárul az egészséges szívműködéshez, segíti anyagcserénket, és a bőrünkre is jó hatással lesz.
A vesevelő, a velős pirítós igazi kollagénbomba, azonban mára egyre inkább elfeledett magyar gasztronómiai jellegzetesség.
Forrás
Gyógyító falatok.
Az állati belsőségek olyan vitaminokat és nyomelemeket tartalmaznak, amelyeket csak mesterségesen juttathatunk a szervezetünkbe, ha nem fogyasztunk belőlük. Ilyen a kollagén is, amivel a csontritkulást és egyes szembetegségeket is megelőzhetnénk. Miért együnk velőt? A velőfogyasztásnak a magyar konyhában kétféle hagyománya ismert. A csontvelő, mely elsősorban a marha lábszárcsontjának tartalmát jelenti, levesbe főzve puhul meg. Igazi reformkori étel, mely a századforduló pesti gasztrokultúrájában a gourmet fogyasztók egyik kedvence volt; valódi kiváltságot jelentett, ha a főúr maga ajánlotta fel a vendégnek előételként. A forró csontot ilyenkor szelvényekre vágva vagy egyben, külön tálcán szervírozták, és mindenki maga fűszerezhette ízlése szerint. Az agyvelő még megosztóbb ételnek számít, melynek hallatán sokan elborzadnak, hogy hogyan lehet megenni, pedig rendkívül változatosan használhatjuk fel, ehetjük sütve, pirítósra kenve, lehet belőle pörköltalapanyag, gyakran fogyasztják rántva is, illetve különböző húsok, például borda töltelékeként. Energiatartalma jelentős, és ha vese is kerül mellé, akkor nemcsak a megfelelő mennyiségű kollagénhez juthatunk hozzá, de a vese kiemelkedően magas foszfortartalma segíti a szervezetbe való beépülését is, míg niacintartalma hozzájárul az egészséges szívműködéshez, segíti anyagcserénket, és a bőrünkre is jó hatással lesz.
A vesevelő, a velős pirítós igazi kollagénbomba, azonban mára egyre inkább elfeledett magyar gasztronómiai jellegzetesség.
Forrás