Búcsúzik az ország, halálhírét nem sokkal ezelőtt osztották meg...Nem tudjuk felfogni

Búcsúzik az ország, halálhírét nem sokkal ezelőtt osztották meg...Nem tudjuk felfogni

Búcsúzik az ország.

Rövid betegség után, 88 éves korában meghalt a Blikk egykori főszerkesztő-helyettese, Müller Tibor. A neves újságírót, lapszerkesztőt családja mellett a barátai, ismerősei és a hazai újságíró-társadalom gyászolja.

A Blikk így emlékezett az egykori kollégára.

Valamikor réges-régen, mondhatnánk, hogy egy távoli galaxisban, de valójában a Szugló utcában, az akkori Blikk szerkesztőségében ismerhettük meg őt. Ifjú újságíróként tisztelettel figyeltük és hallgattuk őt, szigorú tekintetű, szikár, halk szavú embernek tűnt, akinek érdemes volt odafigyelni a mondandójára. Amikor Müller Tibor a terembe lépett, a nevetgélés elcsöndesült, mindenki egy kicsit összébb húzta magát - hiába no, „elöljáró a fedélzeten”, ilyenkor jobb az óvatosság. De a mély hangon elmormolt észrevételeken, instrukciókon, olykor dorgálásokon túl mindig előkerült egy-egy vicces megjegyzés, a rá jellemző ironikus humor és az önirónia is.

Azok szerint, akik jobban ismerték őt, egész életét öniróniával élte. Azt a külső, kemény páncélt, amit mi, fiatalok felfedezni véltünk rajta, azt pedig még a háború vérzivatarában növesztette – egészen kicsi gyerekként. A főváros ostromát szülei nélkül maradva élte át, teljesen önmagára utalva, ilyen kezdetek után nem csoda, ha nem egy kenyérre kenhető, szépelgő zsurnalisztaként találta meg a helyét a világban. Kőkemény vitapartnerként, felettesei előtt sem összerezzenő, felkészült és klasszikus tudással, műveltséggel bíró emberként emlékeznek rá közvetlen kollégái. A rendszerváltás után a Mai Nap alapítójaként tette le névjegyét a nyomtatott sajtóban, majd többek között a Kurír, a Blikk, és a Vasárnapi Hírek vezetésében vállalt szerepet és egyben adta át tudását fiatal újságírók sokaságának.

Müller Tibor, emlékezni fogunk rád, legyen neked könnyű a föld!

Forrás